Sziasztok kedveseim!

Köszönöm mindenkinek, aki befogadott éjszakára Eger város szívében. Nagyon fiinom volt a bográcsos nyuszi, és örömmel töltött el minden egyes átmulatott éjszaka és a pár órás alvás utána. Igazi otthon hangulatom volt. Hollandia után nagyon jól esett végre hasznosan tölteni az időmet. Sajnálom, hogy nem jutott mindenkire elég időm, de így van ez ha az ember nemcsak városok hanem országok között ingázik. Sok puszi nektek otthoniaknak :) A Pesten töltött napokat is élveztem, végre ismét érezhetttem a normális zene hatását mostmár nem aprócska életformámra.

Tehát, chapter two....

Itt ülök a saját kis szobámban az ágyamon (igen, van rendes ágyam, kerettel, matraccal) és próbálom összeszedni a fontos információkat. A repülőút sikeres volt, habár kissé unalmas az állandó fel- és leszállással, Rozit nem törték össze, oké elhangolódott, de semmi más nem történt vele szerencsére. Mikor megérkeztem egyáltalán nem lepődtem meg, hogy az alapvető dolgok hiányoznak a szobámból (lásd; bögre, takaró, tányér és hasonlók), az első éjszaka a hollandiaira hasonlított; takaró helyett kabáttal, kendővel, pulcsikkal próbáltam nem megfagyni éjjel. Tegnap kaptam Maijától takarót és egy bögrét, az utóbbinak külön örülök, mert a reggeli kávémat már nem a sütisdobozból ittam ma. A kreatív magyar lányok, mindig feltalálják magukat. Apropó, a lakcímkártya igenis multifunkcionális eszköz, meglehetősen jól lehet vele kenyeret vágni. Az idő meglepően jó, nincs hideg, inkább kellemesen hűvös van, de egyáltalán nem zavaró, inkább frissnek mondanám, olyan mint egy jó sítábor idején. Süt a nap, de azért akadnak bőven hókupacok. Az emberek olyanok mint otthon, mindenkinek arca van és nem a Holland ctrl+c ctrl+v hangulat uralkodik itt. Kb 5 percenként kapom fel a fejemet egy-egy finn pasi miatt, mindenkiben van valamiféle (egyelőre megmondhatatlan) különleges vonás.

Joensuu igen kicsi, kb tized akkora sem mint Eger. Tegnap 1,5 óra alatt majdnem végigjártam az egészet, de ez nem baj, mert a táj gyönyörű és minden egyes nap változik. Mondhatjuk azt, hogy szinte a semmi közepén ücsörgök, mert a legközelebbi város igen messze van vonattal, körbe erdők vannak és befagyott tavak. Legalább lesz időm mindenre amit szeretnék csinálni, azt hiszem egy csodálatos helyre sodort az élet. Nem lesz itt probléma velem, amíg nem kell felszállnom a repülőre. Kíváncsi vagyok, hogy változni fog-e ez az érzés.

Egyelőre ennyit innen, remélem a másik kisérletinyuszi is hamarosan elmeséli az ír kocsmás mázlijukat Turoval ;)