castaways

"What is

What ever was

What ever is to come

What would

What ever should

It will remain as it never was..."

(Eluveitie)

Kedves mindenki!

Köszönjuk, hogy olvastatok a blogunkat. Remelem erdekesnek talatatok az esemenyeket, gondolom a hollandiai maffias sztorik arattak a legnagyobb sikert. Bocsi az ekezetek hianyaert, de itt a konyvtari gepeken a sved-finn kombinaciot reszesitik elonyben es nem akartam nekiallni atallitgatni mindent, de majd otthonrol javitok. Igen, otthonrol. 24 oran belul a repter fele fogok docogni a busszal Maijaval, es a pakkokkal. Igen, viszek meglepit mielott kerdeznetek, es megigertem hogy nem viszek Salmiakki edesseget, talaltam jobbat ;) reszkessetek...muhahahhahhahaaaa

Szombaton a szakado esoben nyakamba vettem a varost, es elmentem kajat/piat venni. Ez eddig nem is erdekes, de Andinak uzenem; fel kezzel ernyot tartottam a kezemben biciklizes kozben. Mi az amit megtanultam a fel ev alatt? Biciklizni. Igen, szkeptikusok kimeljetek, tenyleg jo vagyok. Este a tobbiek atjottek grillpartira, mert az erkelyem alatt van a tuzrakohely, csakhogy mint emlitettem essett, ezert beizzitottuk a sutomet hogy athidaljuk a tuz problemat.

Nos, mara ennyit, sokmindent kell elinteznem meg ma; konyvtar, ebed, fagyizas (GM tölcserbol a piacon), takaritas, pakolas stb stb. Cupp

Száguldunk száguldunk…A vonaton kezdem el írni a bejegyzést ’ezen’ a napon (június 4.), habär magát a bejegyzést nem tudom mikor fogom publikálni.  Jelenleg Tampere felé tartok Maijához, hogy lássak valamit Finnországból, ne csak Joensuut és Savonlinnát. Te jó ég mennyi tó van itt, most mentünk át ismét egyen, mondjuk ez itt elég gyakori dolog, még egy és még egy (20 másodperc sem telt el). Mielőtt bárki megjegyezné, hogy ugyanaz volt, ki kell ábrándítanom az illetőt, ha 120 km/h-val szaggatunk akkor kételkedem a tavak azonosságában.

Az elmúlt hetekben könnyes búcsút vettem a többiektől, a lányok már mind otthon vannak és visszatértek a ’normális’ életükhöz. Kicsit megviselt, hogy egy héten belül legalább 8 búcsúztatót tartottunk, majd másnap irány a pályaudvar. Nem, mielött felnevetnetek, nem a pia miatt. Lehangoló volt a keserédes arcokat nézni és puszit nyomni az arcukra talán életemben utoljára. Nagyon összenőtt a Lansikatu 18 Team…Csupán egyetlen ember maradt itt, Robin, aki szintén átköltözött az erdőbe. Na vajon milyen nemzetiségű a lelkem? Nem, nem kanadai a HIMYM-ből, hanem HOLLAND….hát ezek sosem fogynak el?! Anneke és Nelian már kb 2 hete elhagyta az országot (szerencsére), erre meg, na mindegy. Rákapcsoltunk; 131 km/h. Hétfőn átköltöztem az új ’otthonomba’ az erdő szélére. Teljesen kemping hangulat uralkodik nálunk, elképesztően sok a szúnyog (nagyobbak, lassabbak, mint a magyar verzió és érdekes engem nem szeretnek, bezzeg szegény spanyol csajt majdnem felfalták teljesen). A lakótársaim szellemek, az egyiküket egyszer vagy kétszer láttam, a másik lány csak 13-án jön meg. Szóval nem sok vizet zavarnak úgy általában. Tampere: Maja sajtos kiflivel várt engem, ami nem fagyasztott hanem pékségben készített és mondanom sem kell, hogy GM. Nagyon élveztem a vele töltött időt. A bátyja lakásában laktunk, teljesen ingyen. Sok mindent megnéztünk, igazi turistákat játszottunk, fényképezőgéppel és emléktárgyakkal. Moomin múzeum, egyéb múzeumok, és persze a helyi kocsmák. Életemben először kocsmában csapolt (GM) sört rendeltem. Vasárnap átmentünk Helsinkibe, ahol meglepődtem, mert csak a pályaudvaron annyi ember volt mint az egész városban, Joensuuban. Ijesztő volt a váltás 2 teljes hónap után. Meglepődvetapasztaltuk, hogy Helsinki GM szempontjából elmaradottabb, mint a kis városkánk. Jó ez betudható annak, hogy itt a legtöbb ember bevándorló és saját éttermet nyitottak, mivel a nyelvet nem beszélik, és nem maradt más lehetőségük. Azért így is találtunk megoldást; utolsó ebédünk egy nepáli étteremben volt. A vonathoz készülődve azért ki kellett próbálnom a gyorskaját is; 1 eurós McDonald’s-os sajtburi...

Azóta megkóstoltam a helyi finn ételeket; Karelian pie, barna (fekete) gyűrű alakú kenyér. Igen, mindez nagyon fog hiányozni, vegre normálisnak érzem magam, és nem csak a ‘hova menjünk kajálni és mit’ hangulat uralkodik ay eletemben, azt hiszem bőven van mit behoznia kis hazánknak. Az utolsó menzás kajáimat fogyasztom, és a ‘mit szeretnék még megtenni utoljára’ listámat pipálgatom folyamatosan. Már egy hét sincs hátra. Nem akarom elhinni, hogy visszamegyek. Hiányoztok, de inkább maradnék...

Megtréfált minket a tavasz az utóbbi időben. Hallottam a híreket, hogy otthon folyamatosan esik, meg szinte mindenhol Európában, és meglepődtem, hogy itt, Joensuuban jobb idő van. Mondjuk május 4-én egész nap havazott itt, de a múlt hét óta nyugodtan kijelenthetem, hogy hivatalosan is tavasz van itt, 20 fok körüli hőmérséklettel. A Vappu (május 1-je) érdekesen telt, mert hideg volt de minden finn hivatalosan is részeg volt pár napra. A lányokkal és a többi Erasmusossal mi is kitettünk magunkért, éjjel/hajnalban a beach-en ülve iszogattunk és buliztunk az esernyőink és néhány pokróc társaságában.

Múlt héten, szerdán elmentünk kirándulni egy közeli városba, Savonlinába, és mire visszaértünk Joensuuba a tavasz is ideért velünk. Nagyon jó idő van. Ennek örömére a múlt hetet a vízpartokon (tópart, persze több is van) töltöttük. Kolbászt sütöttünk és 'smores'-t csináltunk Angievel, az amerikai lánnyal. (marshmallow+keksz+csoki+tűz=tipikus amcsi tábortüzes feeling), a bátrabb fiúk még a vízbe is bemerészkedtek, ami vérfagyasztóan hideg még.

Aztán elérkezett a szombat, az igazi tündérmese. Halpiac vot a kikötőben, tipikus piac hangulattal; lásd: sörpadok, palacsinta, kirakodóvásár. A lányokkal úgy gondoltuk, hogy megnézzük és megebédelünk egy sörsátorban. Na én szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban, úgyhogy vittem a kis uzsonnámat magammal. Utóbb kiderült, hogy teljesen feleslegesen sétáltattam meg a banánomat. Hihetetlen dolog történt; életemben először megebédeltem egy piacos standon; sült hal, saláta, fűszeres krumpli. Teljesen normális dolog itt hogy GM vagyok, és ezt nem teherként kezelik. Ugyanazt ettem mint a többiek, ráasádul ugyanannyiért. Mondanom se kell, hogy nagyon finom volt. Miután végeztünk az ebéddel elindultunk desszertet kutatni. Hát igen, ez Finnország. A nagyobb piacon néhány hete áll pár bodega, ahol fagyit lehet kapni. Az egyiknél egy fura kiírást vettem észre; gluteeniton. Jelentem GM tölcsért tartanak, és ismét ugyanolyan fagyit ehetttem tölcsérben (!) mint a többiek és nem kellett extra pénzt fizetnem. Azt hittem ez a tündérmese vége, egy tökéletes nap, amelyen normális embernek érzem magam, de itt nincs vége a történetnek. Másnap elmentünk pizzázni a földszintre (magyarázat: aki nem tudja az épület aljában egy pizzázó/söröző van), ahol ugyanazok a feltétek közül válogattam mint a többi ember, és még hülyének is néztek, hogy miért ne tartanának GM pizzalapot. Igen, itt is normálisan megvacsorázhattam, és ismét ugyanannyit fizettem mint a lányok. Ezek után ki akar visszamenni????? De komolyan, nagyon rossz érzés, hogy a saját hazámban problémát gyártanak egy könnyen megoldható hiányosságból.

A héten elég elfoglalt vagyok, mert mindenki lassan hazaszivárog, tehát el kell búcsúzni tőlük, no meg be kell fejeznem a kurzusaimat. Szomorú vagyok, hogy hazamennek az ismerőseim, de hát ez a dolgok rendje. Pár hét múlva én is utilaput kötök a nyakamba és visszamegyek Magyarországra, amit sok szempontból nagyon sajnálok. Most mennem kell, mert nemsokára idulok kirándulni Annekével, Neliannal és Maijával. További szép napot, és sok puszi mindenkinek!

Hát lássuk; szaunázás, szocializálódás, buli a csajokkal, dumapartik, betegség, tanítás.

Kezdetnek egy rövid reakció a világ dolgaira. Nálunk így nézett ki a vulkános balhé este fél 10-kor.  Nos, ugorjunk neki. Az utóbbi időben, miután megismerkedtem az itteni lakókkal szaunázás közben, elég sok időt töltünk el együtt. Persze itt is mindenkinek megvan a saját dolga, de egy közös teára azért futja az időnkből. Szombaton este megismerhettem a finn klubéletet is. Hát...azt hiszem már tudom mi nem tetszik az országban. Dióhéjban: tuc-tuc-tuc. Ezzel mindent kifejeztem szerintem. Mondjuk azt nem hagyhatom ki, hogy a csajokkal jól éreztem magam, meg egy kicsit a közösségi életbe is bele kellett kóstolnom, habár szerintem ez a diszkózás nem lesz rendszeres a részemről. Összefutottam az utóbbi időben eltűnt Turoval is azon a bizonyos helyen. Az egész este során szerintem a legnagyobb poén az volt, amikor pár srác bepróbálkozott nála (hangsúlyozom finnek a finn srácnál aki kb 14 lánnyal táncolt) és nekem kellett kihúznom a csávából. XD Egyébként én azokat az embereket akik a dizsiben voltak még életemben nem láttam a városban, pedig mint említettem, nem egy hatalmas helyről van szó. Tutira valahol bujkálnak és dizsiidőben jönnek elő.

A múlt hét folyamán többször esett a hó, és kockára fagytam 2 pulcsiban. Mondjuk az a tény, hogy beteg voltam nem elhanyagolható szempont, én személy szerint csakis a hó+eső+szél+vírus=baci kombinációt tudom okolni az egészért. Elég érdekes, hogy itt április végén esik a hó, otthon meg 20 fok körül van (családi infó). Sebaj, ezt is meg kell élni, amúgy én sem vagyok meleg párti (időjárás). Talán ezért is volt, hogy a hétfői órámon kb fél hulla voltam. Vicces lehettem kívülről, ahogy ide-oda kóvályogtam a teremben. A válaszokat igen lassan fogja fel ilyenkor az ember, de a kedves kis csoportom legalább jót nevetett rajtam. AAAAAAAAAAAAnnnnnnnyira aranyosak. Sajnos a mai nap át kellett adnom a krampuszkáimat Annekének, ugyanis csoportot cserélünk a következő héttől. Nagyon megszerettem őket. Örülök hogy hangyásnak néznek és csak élvezték az óráimat miközben fura játékokkal és feladatokkal próbáltam őket kimozdítani a begubózódott életstílusukból. Hinnye no, azt hiszem tényleg tanítani fogok... Ők a krampuszkáim óra közben. Épp kupacos feladat volt :)

Tehát főleg ennyi történt, a bulizás időszaka a héten jön el, mert nemzeti és hivatalosan is kötelező IHB bulik lesznek a hét második felében. Remélem a tavasz is megérkezik lassan.

Üdv ismét!

A finnországi kaland folytatódik. A megérkezésem utáni pár napban így nézett ki a táj, azóta majdnem az összes hó elolvadt, csak pár gigászi bucka jelzi az egykori helyeiket. Jó, oké, tegnap engem is megdöbbentett az időjárás, ugyanis tenyérnyi nagyságú hópihék támadták meg az ablakomat. Úgy néztek ki, mintha vattapamacsok lennének. Ijesztő volt ekkora pelyheket látni. Mindezt leszámítva az idő fantasztikus, nem kell nagykabát, de azért a meleg pulcsiknak mindig van helye az emberen.

Azóta eltelt pár hét, inkább az ilyen időjárás jellemző mostanában.

Pénteken elmentünk Annekével a holland lánnyal Tarot koncertre. A képen látható hosszúhajú krampusz és a többiek fergeteges koncertet adtak. Ízelítőt kaphattunk a finn metálosok koncertezési szokásaiból. Okés, én egy igazi 'ereszdelahajamat' típus vagyok, ha jó zenéről van szó, de az itteniek engem is megleptek. Hmm... csak álltak mint a cövek és szinte meg sem mozdultak (állítólag jó volt a közönség, mert a zenekar nagyon bulizott), de komolyan, ilyen nincs, csak álltak, néha csápoltak egy-egy szám után, meg füttyögtek de ennyi. KOMOLYAN!!!

Ma megtartottam az első órámat, keményem 75 percig nyelvtant tanítottam az ittenieknek, akik mellesleg nagyon de nagyon aranyos krampuszok. Gondban leszek majd, ha haza kell mennem, problémás lesz bepakolni az egész várost egyetlen bőröndbe... XD

 Sziasztok kedveseim!

Köszönöm mindenkinek, aki befogadott éjszakára Eger város szívében. Nagyon fiinom volt a bográcsos nyuszi, és örömmel töltött el minden egyes átmulatott éjszaka és a pár órás alvás utána. Igazi otthon hangulatom volt. Hollandia után nagyon jól esett végre hasznosan tölteni az időmet. Sajnálom, hogy nem jutott mindenkire elég időm, de így van ez ha az ember nemcsak városok hanem országok között ingázik. Sok puszi nektek otthoniaknak :) A Pesten töltött napokat is élveztem, végre ismét érezhetttem a normális zene hatását mostmár nem aprócska életformámra.

Tehát, chapter two....

Itt ülök a saját kis szobámban az ágyamon (igen, van rendes ágyam, kerettel, matraccal) és próbálom összeszedni a fontos információkat. A repülőút sikeres volt, habár kissé unalmas az állandó fel- és leszállással, Rozit nem törték össze, oké elhangolódott, de semmi más nem történt vele szerencsére. Mikor megérkeztem egyáltalán nem lepődtem meg, hogy az alapvető dolgok hiányoznak a szobámból (lásd; bögre, takaró, tányér és hasonlók), az első éjszaka a hollandiaira hasonlított; takaró helyett kabáttal, kendővel, pulcsikkal próbáltam nem megfagyni éjjel. Tegnap kaptam Maijától takarót és egy bögrét, az utóbbinak külön örülök, mert a reggeli kávémat már nem a sütisdobozból ittam ma. A kreatív magyar lányok, mindig feltalálják magukat. Apropó, a lakcímkártya igenis multifunkcionális eszköz, meglehetősen jól lehet vele kenyeret vágni. Az idő meglepően jó, nincs hideg, inkább kellemesen hűvös van, de egyáltalán nem zavaró, inkább frissnek mondanám, olyan mint egy jó sítábor idején. Süt a nap, de azért akadnak bőven hókupacok. Az emberek olyanok mint otthon, mindenkinek arca van és nem a Holland ctrl+c ctrl+v hangulat uralkodik itt. Kb 5 percenként kapom fel a fejemet egy-egy finn pasi miatt, mindenkiben van valamiféle (egyelőre megmondhatatlan) különleges vonás.

Joensuu igen kicsi, kb tized akkora sem mint Eger. Tegnap 1,5 óra alatt majdnem végigjártam az egészet, de ez nem baj, mert a táj gyönyörű és minden egyes nap változik. Mondhatjuk azt, hogy szinte a semmi közepén ücsörgök, mert a legközelebbi város igen messze van vonattal, körbe erdők vannak és befagyott tavak. Legalább lesz időm mindenre amit szeretnék csinálni, azt hiszem egy csodálatos helyre sodort az élet. Nem lesz itt probléma velem, amíg nem kell felszállnom a repülőre. Kíváncsi vagyok, hogy változni fog-e ez az érzés.

Egyelőre ennyit innen, remélem a másik kisérletinyuszi is hamarosan elmeséli az ír kocsmás mázlijukat Turoval ;)

Boldog Szent Patrik napot!!!

Éljen a környezetszennyezés és a zöldre festett folyók...de sebaj.:)

Az elmúlt időszak talán legfontosabb és legkellemesebb eseménye Dams érkezése volt. Nem csak azért, mert feldobta unalmas groningeni életünket, hanem mert engem lefizetett egy üveg fütyülős málnával - amit persze közösen fogyasztottunk. A feleseket mennyi érzés volt lekísérni egy-egy szál hazai piros marlboroval ( ez itt a reklám helye:)). A hazai ízek hajszolását folytattuk másnap is; átmentünk Maija kolijába, hogy megvendégeljük kedves ismerőseinket egy jó kondér igazi gulyáslevessel - nem konzervvel. Job nagyon örült, hogy végre 4 év után ismét megízlelheti a magyar konyhát, és Edit a pesti leányzó szintén lelkesen fogyasztotta az erős pistás (strong stephen) ételünket (szeptember óta van itt és állítása szerint nem tud főzni). A gulyásparti után jó szokásunkhoz híven nyakunkba vettük a várost drága kerékpárjainkon. Találtunk egy szórakozóhelyet, ami végre mindenkinek tetszett. Kb. több szintes nagy Egál. Páran zárásig buliztunk és sikerült megismernünk az igazi holland parti életet, gondolok itt az exploitedes pólóban, bakancsban tomboló tarajos punkokra, akik elektronikus zenére ropták egy kis verekedés elintézése után. Hát nem volt semmi a látvány, az biztos.

Azóta; buli ugyanott Maijával és Turoval hajnalig, kitárgyalva homoszexuális kapcsolatunkat, ami a holland fiúknak meglehetősen tetszett, The Cinematics koncertre (szerencsére későn érkezve) egy jegy áráért (emós koncerten is rég voltunk), Huis de Beurs színházi előadás (azokkal akik a kedvenc ír kocsmánkban játszanak néhanapján) Marjoleinnékkel (diák a Gomarusból), sétafikálás ide-oda, hivatalos ügyek, tanítás, és persze hivatalos vacsi a főkukaccal és a főkukac főkukacával. Az utóbbiban egyetlen pozitívum volt, az egyetem állta a cehhet. A 'hivatalos' beszélgetés során kínos kérdések merültek fel a programmal kapcsolatban; például: ajánlanátok-e a programot otthon...hát síri csönd volt a válasz, de a végén kifejtettük a véleményünket, hátha helyre lehet hozni az alapvető hibáikat. A 'hivatalos' beszélgetés közben persze sor került egy kis poénkodásra is a half-homelessségről és a biciklilopásokról is (igen, ellopták Andi biciklijét, ami eredetileg törpéknek lett kitalálva, szóval minden alacsony ember potenciális gyanusított...kár hogy olyan sok a távol-keleti errefelé). Az est legviccesebb része szerintünk az volt, amikor a fő-főkukac megpróbált felidézni néhány magyar szót, melyeket az autópályán haladva látott. Tudtátok, hogy minden város mellett van egy carda (ejtsd: sz@rda) nevű hely. Kb húsz perc után kiderült, hogy az útmenti épületek valójában éttermek, azaz a keresett szó a csárda volt. Mindezt próbáltuk fapofával kibírni, több-kevesebb sikerrel.

Nemrég elmentünk moziba, hogy ismét megízleljük a SÓS popcorn gyönyöreit (a boltokban csak édes van:(). Persze ott is hoztuk a formánkat, röhögve kóvályogtunk a holland nyelven írt jegyünkkel, ami tele volt számokkal is, szóval szinte lehetetlenség volt megtalálni az aktuális vetítőtermet, röviden: eltévedtünk a többszintes épületben. Leküzdve a nehézségeket beverekedtük magunkat, magunkhoz vettük a dizájnos 3D-s szemüvegeket, és nyugodt szívvel helyet foglaltunk Alice interaktív csodálatos világában. Ismét bebizonyosodott, hogy Tim Burton és Johnny Depp jó párost alkot.

És itt van a mai nap, Szent Patrik napja. Bolond aki ilyenkor otthon gubbaszt, ha van a közelben egy tökéletes ír kocsma, ahol élő zenét játszanak éppen, úgyhogy pattanjon fel mindenki a gép mellől, és irány bulizni! Mi is ezt tesszük, úgyhogy

sok puszi mindenkinek

legközelebb Finnországból jelentkezem. Andi persze folytatja a blogírást Hollandiában.

Szomorú napoknak nézünk elébe, mert leszbikus kapcsolatunkat fel kell függesztenünk pár hónapra.

Sziasztok!

Hát nemrég jelents esemény történt; valaki ismét 1 évvel öregebb lett. Az ünneplés érdekesre sikeredett. Mókás, hogy még mindig leszbikusok vagyunk:) Szülinapi ajándék a szomszédtól: 5 euró:), Jobtól valami "helyi" alkoholszármazék, ami sima vodka, tőlem pedig Andi kedvenc keksze (ami otthon nem kapható:() és persze rózsaszín színes cukormázos csokibogyós sütiizé - ami Andi szerint a lehető legjobb ajándék volt:) Iszogatás után ismét belekóstoltunk a helyi éjszakai életbe, miközben belekóstolhattam életem egyik legijesztőbb élményébe: milyen is a bicikli csomagtartóján ülve, ittasan, halálfélelemmel utazni Job mögött. Szerencsére nem estünk el, mert ő Holland. Szokásos bulihelyek egy újjal fűszerezve, ahol hajnalban már lehetett dohányozni, éééés végigjátszották a számokat és nem váltottak 10 másodpercenként.

Aztán folytatva a hagyományokat, mentünk a következő szülinapi bulira a héten, Maijat ünnepelni. Végre találkoztunk néhány emberrel a külvilágból, köztük 2 magyarral is:)

Azóta én már tanítottam egy órát, amin szerencsére nem ettek meg a diákok. Még jó, hogy itt vagyunk másfél hónapja, és most kezdtünk tanítani, vagyis Andi csak jövő héten fog.

Szóval szerencsére semmi gáz nem történt mostanában (kop-kop-kop), úgyhogy ez a bejegyzés rövidre sikeredett. Kezdjük élvezni az itteni hangulatot, kivéve az időjárást. Ma például elmentünk sétálgatni, mert jó idő volt (kabát nélkül, végre itt a tavasz) és mire hazaértünk kellemes jégesővel fűszerezett napsütés zavart minket vissza a szobába.

Hát ennyi...

cupp

:)

Welcome again everyone!

Hát régóta lógunk már egy frissítéssel, igazatok van, csak hát izé meg bigyó.

Na szóval, hol is hagytuk abba...új albérlet. Nagy szoba kis konyhával, meg persze az ágymatracainkkal:) A szomszédban van egy füves fickó aki még szót sem szólt hozzánk, egy német csaj akit még nem láttunk, meg Tomi -róla majd bővebben- a földszinten egy nagyra nőtt német lány, egy curacaoi csaj egy Szuka nevű kan macskával, aki mindig meglóg:)

Egy borús szombati hajnalon, kibicikliztünk a pályaudvarra, és magukra hagyva legkedvencebb közlekedési eszközeinket többezer társuk közt - abban a reményben, hogy megtaláljuk őket, amikor visszatérünk - felültünk egy vonatra, amely a főváros felé száguldott két alvó magyar lánnyal, meg egy magyar fickóval aki éppen Budapest felé tartott (csak a bőröndjén láttuk a nevét és az úticélt), és sok-sok-sok-sok uncsi hollanddal. Mikor megérkeztünk Amsterdamba, Nóri nővérének megtalálása után az első utunk a Starbucksba vezetett -hát igen, kávé nélkül értelmetlen az élet, nameg Nórika végre ihatott fincsi szójatejes giga-lattét. A kávé után egy múzeumba vettük az irányt, hogy végre művelődjünk is egy kicsit. Igaz, a 18 éven felülieknek szóló múzeum nem éppen a művelődésről szól, de ez volt a legolcsóbb...mostmár azt is tudjuk, miért. Poénnak először jó volt, de egy idő után unalmas a borzalmasan rossz ezer éves pornográf képeket bámulni. (Mondjuk volt egy pár jó tipp is:)) A látószögünk kitágítása után vadásztunk egy másik múzeumot, amit nemigazán akartak kinyitni aznap :S Sebaj, városnézés, sétálgatás, a tejfölszerű ködös utcákon. Ja azt nem említettük eddig, hogy annyira sz@r idő volt, hogy a vonaton azon tűnődtünk, vajon a mennyországba tartunk éppen, vagy pedig a főváros központi állomására. Ahhoz képest, hogy a vonat a város közepén tesz le, a nagy fehérségen kívül semmit nem érzékeltünk a külvilágból. Úgyhogy a betervezett hajós kirándulást Amsterdam kanáljain ki is töröltük az aznapi programból. A nagy sétálgatásban megéheztünk, és betértünk egy steak-re, hogy enyhítsük örökké csillapítatlan éhségünket. (Igen sokat eszünk itt unalmunkban) A kaja után elindultunk Nóri nővérének csomagjaiért, ahova a virágpiacon keresztül vezetett az út. Na ott is volt minden, még harapós konzervdobozos növény is (Nórinál kép csatolva facebookon). Lassan elszivárogtunk a vonathoz, de persze még egy kávét magunkhoz vettünk a hosszú útra. Könnyes, gyors búcsú és irány Groningen. Persze akkor is hoztuk a formánkat; át kellett szálni egy Hilversum nevű helységben, ahol még vagy fél órát kellett volna várni a következő vonatra, ezért gondoltuk körülnézünk kicsit a környéken. Ismeritek Nórika nyakas hozzáállását a dolgokhoz, hogy szerinte mindent ő tud jobban, így persze azt is, hogy merre kell menni. Hiába mondtam neki, hogy jobbra van az állomás, a saját agya által gyártott térkép szerint balra kellett menni. Így egy kis vita, és hosszúúúúúúú séta után eljátszottuk a "Nő kétszer" című filmbéli jelenetet; a főhős orra előtt becsikódik a vonatajtó. Mi lett volna ha elérjük? Talán nem fagyoskodunk még egy órát Hilversumban, ahol még fűtés sincs a váróban. Ezekután kerékpárjainkat sikeresen előkerítve, hazafelé menet egy boltba vettük az irányt, ahol némi alkoholtartalmú italt magunkhoz vehettünk. (Ócsó bor ócsó kóllával:))

Na itt jön a képbe Tomika:)

Itthon a szobánkban ülve, csöndesen borozgattunk, miközben hallottuk, hogy a szomszédban party van. Hirtelen nagy-nagy puffanások, Tomika takarítja a fürdőszobát, amit a curacaui csajszi kidekorált. Ekkor találkoztunk először Thommal, aki a szobánkba átjőve egyből olyan luxuscikkeket keresett, mint szék, asztal, kanapé, vagy valami ahova le tudna ülni a matracokon kívül, ezért inkább átinvitált minket az ő szobájába. Ott a következő diskurzus folyt közöttünk egy órán keresztül: "-Ti együtt laktok, akkor leszbikusok vagytok? -Nem. -Jövő héten elmehetnénk együtt bulizni. - Ok. - Ti akkor együtt jártok? - Nem. - Akkor menjünk el bulizni együtt jövő héten. -Rendben. -Együüt vagytok? -Nem, csak így olcsóbb, és nem akarunk egyedül lakni, mert BARÁTOK vagyunk. -Ok. Akkor megyünk valahova együtt jövő héten? - Mehetünk. -De akkor ti most egy pár vagytok?" stb, stb, stb.... Igen, kicsit illuminált állapotban volt.

Hétfő:

A hétfői nap nem kezdődött valami fényesen, de végülis jól végződött. Úgy volt, hogy hétfőn délben lesz meetingünk a JoMiTE-s főkukaccal, ezért eléggé meglepődve fogadtuk, amikor 2 finn társunk velóünk szemben biciklizve, bejelentették, hogy elkéstünk. Mint kiderült, kedves főkukacunk átrakta a meetinget 11-re, amiről 10kor írt egy e-mailt. (Megjegyzem: a telefonszáunkat ismeri...) éljen-éljen, hurrá: ez a hét is jól kezdődik. Mivel nekem nem volt utána órám, azért bicikliztem fél órát minusz 20 fokban az egyetemre, hogy 5 perc alatt elmondja h. mit kell csinálnunk a következő hétre; vagyis még erre is nekünk kellett rákérdezni. Nem baj, túléltük, és este ellátogattunk egy ír kocsmába néhány leányzóval a szent-középiskolából. Belépve a családias hangulatú, ír dolgokkal keményen megfűszerezett vendéglátóipari egységbe, egy pár órára megszerettük Hollandiát. És képzeljétek: lehet bent dohányozni!!! De csak az emeleten. Nórika: cider, cigi, ír kocsmazene egy tipikus ír kocsmában. Mi kell még?:)

Iskola, punnyadás, iskola, punnyadás, nem megyünk iskolába, mert úgysincs értelme, punnyadás. Pénteken átjött Job, iszogattunk, beszélgettünk, átmentünk Tomihoz, iszogattunk, beszélgettünk, majd az indulási idő előtt sikerült bepihennem a varázslatos Aldis dobozos bortól:) Úgyhogy a buli kimaradt...

Vasárnap gondoltuk nekiindulunk a piacnak, hogy lefényképezzük a fura, néha gusztustalan tengeri herkentyűket, de Hollandia népessége köddé vált. Vasárnap, február 14-én eltűnt a lakosság. Szinte alig lézengtek páran az utcán, azok is csak turisták voltak szerintem. Minden zárva volt, még az éttermek többsége is. Sok gólya lesz Groningen egén 9 hónap múlva:)

Boszi és Gödényke esete:

Tegnap reggel Nórikát felhívták egy privát számról. Na ki volt az? Hát a rendőrség!! Meginvitáltak minket egy kis elbeszélgetésre mára. Ezért hétfő este úgy döntöttünk, ismét magunkhoz veszünk némi ócsó alkoholszármazékot, és kicsit kiengedjük a fáradt gőzt a Pacificban, ami a nemzetközi diákok hivatalos party helye. Magunkhoz vettük Tomit is, mint lengyel diákot, s bejutva a borzalmasan zsúfolt, sz@r zenétől hangos helyre, egy kör megtétele után egyből ki is jöttünk. Irány a következő bár! Egyből betámadtuk a bárpultot némi utánpótlás reményében. Tomival vettünk akciós sört: 8 pohár 8 euróért:), ezt gyorsan lehúztuk a körbe-körbe forgó bárpultnál, ami meg is tette a hatását: Tomi berúgott, és eltűnt. Mivel nem találtuk, hazafelé vettük az irányt. Az úton realizálódott bennünk, hogy amióta itt vagyunk, folyamatosan esik a hó, és mi még nem csináltunk hóangyalt. Hanyadt vágódtunk a kórház mellett, és elkezdődött az angyalkagyártás kedd hajnalban.

Ma délben felébredtünk, megpróbáltuk kicsit kikupálni a fejünket, hogy ne csukjanak le minket első látásra, és irány a rendőrség. 2 órán keresztül faggattak minket a kedves csaló főbérlőnkről, külön-külön szobákban. Nórikának megvolt az első alagsori ablaktalan, bekamerázott kihallgatóterem-élménye. Ahol a rendőr szentül meg volt győződve, hogy leszbosziak vagyunk, már a fáradtságot se vesszük, hogy magyarázkodjunk, úgysem hiszik el az ellenkezőjét. Nórit az érzéseiről faggatták, míg én egy-egy kérdésre adott válasz után legalább 10 perceket ültem a csendben és próbáltam kibámulni az ablakon (le volt húzva a redőny) amíg -az amúgy helyes- rendőr két ujjal gépelte a vallomásomat, hollandul.

Hát kb ennyi történt az utóbbi 2 hétben. A Sherlock Holmes-féle sztori folytatódik, a pasit valószínűleg nemsokára begyűjtik, mi meg elvagyunk, és várjuk, hogy lejárjon a szárító:)

Ja, a cím....beszélgettünk ma Nórika apukájával, ő nevezett el minket Boszinak és Gödénykének. Nórika leszboszi, én meg leittam Tomot.:)

Na puszi mindenkinek, legyetek jók

Hali!

Van fedél a fejünk fölött :))) Péntek délutánra szereztünk szobát egy ügynökségen keresztül. Mondjuk fél napig, hétfőn, félhajléktalanok voltunk, mert ki kellett költöznünk reggel, és csak délutánra lett helyünk. Ezt is megoldottuk. Jobnak meg nagyon nagyon nagyon sok puszi jár, mert nála hagytuk a cuccainkat, ráadásul még segített is a költözésnél. Az új 'otthonunk' kívülről egy fehér doboznak néz ki. Itt csak konténernek hívják, de sebaj, a szobánk nagyobb, van egy helyes kis villanyrezsónk no meg hűtőnk. A kilátásunk egy folyóra nyílik, ami jelenleg is be van fagyva. Már azt várom, hogy áttelepüljenek az eszkimók az ablakunk alá, mert pár napja ítéletidő van itt. Ezzel semmi baj nem lenne a meleg szobánkból, csak sajnos nekünk nincs megállás soha. Az utak le vannak fagyva, ma meg egész nap váltakozva szakadt a hó és az eső no meg a kettő párosítva. Kellemes ebben az időben bicklizni... Igen, azt tesszük. Már nem tudom eldönteni, hogy túlélőtúrán vagy kiképzőtáborban kötöttünk ki. Megkockáztatnék még egy kényszermunkatábort is, szerény kifejezésként. Csak hogy megfűszerezzem a sztorit, a kórház a folyón túl van és ahogy elnézem nekem még szükságem lesz rá, sikerült tegnap ismételten eltaknyolnom a biciklimmel. Lassan rutinos elpotyogó leszek, csak az a gáz, hogy telistele vagyok kék-zöld foltokkal.

Andi kereke kilyukadt ma, igen, nagyon élvezzük a biciklis életet Hollandiában ;)

Ha valaki érti ezt a mondatot, akkor mindent tud...

Kilakoltattak minket tegnap. Megjelent délelőtt két emberke, és közölték velünk, hogy el kell hagynunk az albérletet hétfőig, mivel illegálisan béreljük ezt a lakást, mivel akitől béreltük, az a személy valaki mástól bérli és nincs joga kiadni. Csupán albérlőként szerepel a szerződésben. Mi mindezt nem tudtuk. Elmentünk a rendőrségre, hogy feljelentést és védelmet kapjunk mert lehetetlen másfél nap alatt albit találni, diákoknak meg főleg, ha egy szobában akrunk lakni, de sajnos :) nem vagyunk lesbik...érdekes ugye? Nórika ma bepróbálkozott vele, hogy 5 perce rájött mégis az, de nem érdekelte őket. Tehát, tegnap óta a kocsiba be kocsiból ki játékot játszottuk (szerencsére Staséknak van, és nem bicikliznünk kellett a szakadó hóesésben); rendőrség többször, jogi szervezetek, egyetemi tanácsadó, ingatlanügynök, ingatlanügyi tanácsadó, és persze a háttérben meghúzódó (legális, illegális) szervezetek. Első körben a holland rendőrség elköldött minket a sunyiba, mert ők nem tudnak mit kezdeni a helyzettel...Kedves jogban járatosok; a csalás semmi, a közokirathamisítás semmi, a hamis személyazonosság semmi???? Most komolyan... Éljen az EU tagság.

Hogy mi van azóta? A rendőrség ismételten elküldött minket, sőt kiderült, hogy ha egy bizonyos személy megjelenik náluk, küldhetitek a meleg levest ráspollyal (gondoljatok rám is...GM), kérünk kondérszámra normális sóval (MAGYAR TEHÁT VAN ÍZE IS). Szóval ülünk a nagy szrkupac tetején ami másnak gőzölög, mi csak a havasesőt kapjuk meg eddig.

Öröm az ürömben, hogy a kétnapi mászkálás után találtunk egy másik helyet, de azt is csak azért mert megsajnáltak az egyik ingatlanügynökségnél (az illető volt a második ember aki foglalkozott is velünk és nem továbbküldött rögvest). Furcsa dolgok vannak itt Hollandiában...

Mivel sehol nem akartak kiadni egy szobát két főre, azt hittük tényleg létezik valamiféle szabály a szoba méretére vonatkozóan de a valóság az, hogy ez sem igaz, az esetek 99%-ban csak pároknak adnak ki szobát itt...na ezért próbálkoztunk...közölte Nórika velük, hogy most jött rá, mégis inkább a lányokhoz húz a szíve, de sajnos nem hitte el senki...Hát igen, mégsem alibi...bocs férfinem, nem szabadulsz :) Hiába próbálkoznak egyesek azzal, hogy elfelejtsék, hogy a világon vagyunk..................érdekes helyzetbe keveredtünk...kísérleti nyulakként. Köszönjük a férfi nemnek!:) Ok...kísérleti nyulak...de miért pont itt???? és mindenben?????

Nincs valakinek ismerőse vagy valakije aki megold mindent helyettünk vagy van otthona amit szívesen megosztana velünk Gröningenben???

Amúgy puszilunk mindenkit otthon, és reméljük veletek minden rendben van! Majd meglátjuk a végén ki emlékszik még ránk.....

Egyik reggel felkeltünk és a nyakunkba vettük a várost Stasékkal, hogy szerezzünk magunknak bicikliket. A szokásos készülődés után bevágódtunk a kocsiba. Az első gondolatunkkal beugrott a múltkori bevásárlós élményünk, amikor minden mást csináltunk, csak a boltig nem jutottunk el. Igen, attól tartottunk, hogy ismételten az értelmetlen autókázásban lesz részünk. Mekkorát tévedtünk!!! Megálltunk egy bolt előtt, hangsúlyozom a külvárosban voltunk, ami inkább egy raktárra hasonlított. Odabent a lopott áruk Mekkáját találtuk meg. Mindent lehetett kapni, mint a búcsúban, csak biciklit nem. Ha akrtunk volna akár korcsolyát vagy kanalat, sőt Hettis festményt :) is vehettünk volna potom összegekért. Vadásztunk magunknak 2 ágymatracot, 1 kislámpát, ami jól néz ki az álkandallónkon, meg egy király IKEA-s puffot, amibe hatalmas levegővelteli ballonok vannak. Erről ma mondjuk majdnem akkorát estem...Na, mindegy. 

Aztán bementünk  suliba, ahol megtudtunk minden fontosabb infót. Bementünk megszeppenve, hogy milyen hivatalos beszélgetés lesz most, de a szobában hatalmas lelkesedéssel próbáltak ránktukmálni egy kávénak nem nevezhető, barna, vizes löttyöt. Mi szemrebbenés nélkül visszautasítottuk, amit szerintünk Jan igen rossznéven vett. Megbeszélés megbeszélés. Majd megint kávé, na azt már nem mertük elutasítani. PFFFF...YUK és a többi....ja, lelkesen cukornak néztük a tejport...Gratula Nórika...

Délután elmentünk a középiskolába is. Hát...Andinak tetszik, mert tökjó fejek voltak az ottaniak és segítőkészek, de persze a kötelező kávéizé ott is felért egy merénylettel. Én meg csak megszeppenve mászkáltam...az angoltanárok ugyanis elég furák. Az egyikük egy idős férfi (Orsinak: Zimonyi-fíling), a másikuk pedig egy angolai hapsi akinek a tenyere kb akkora mint az egész fejem...érdekes lesz, holnap megyek velük beszélgetni.

Azóta meg sétálgatunk a városban, néha eléggé eltévedünk, de legalább már rendelkezünk a következőkkel; ágy, térkép, bicikli, puff, kislámpa, hátizsák és sok-sok kaja a hűtőben. Az utóbbit főleg a LM+GM cuccok teszik ki és persze egy-egy kupac zöldség, gyümölcs. Andi olyan egészséges életformát folytat mellettem..csak nehogy a végén aerobik Nórival is legyen...:)

A legnagyobb pozitívum egy srác volt, aki szembe jött velünk az utcában két nagy szemeteszsák kíséretében. Ő volt az első aki tényleg jól nézett ki. Eddig csak csúf menőmanókkal találkoztunk sajna.

Végül a 'kacsafejű finnek'; Átmentünk a koliba Markohoz, hogy megismerkedjünk és dumáljunk egy kicsit mielőtt beránt a gépszíj. Maija is ott volt, no meg egy rakás külföldi. A helyről magáról csak  annyit, hogy sokkal jobban jártunk, anyagilag is, kényelmi szempontból is, a mi kis helyünkkel, mint a kolival. Beszélgettünk, ittunk, és nekiindultunk a városnak, hogy bulizzunk egyet. Az egyik helyre nagynehezen bejutva kábé egri Egal fíling fogadott minket, persze legalább 3X akkora volt a hely. A zene...pfff...Andi le akarta rángatni a DJ-t, mert kb fél percig játszott egy számot, utána átváltott egy másikra. Lekeverés? Minek az...az itt nem divat. Azt hiszem akkor volt a legdurvább amikor elkezdett a zenei stílusok között ugrálni. Disco disco jazz R&B disco hip hop techno rock salsa disco hip hop disco rock techno macarena rock hip hop... Miután bezárt a hely, ahol persze nem lehet dohányozni, átmentünk egy másikba, ahol a plafonra kellett feldobálni a kabátokat a tánctér felé. Vicces volt hogy aránylag tökmagokként próbálkoztak a magyar lányok...

A hétvégére lett egy saját macskánk, mert a többiek elmentek rokonlátogatóba. A macska ma megitta hibiszkuszteám nagyrészét. Azóta alszik és néha felnyávog álmában. Tiszta gyagya. Remélem nem lesz teafüggő nagykorában, még csak 9 hónapos. Meglepő ugye? Ekkora macska...

Hát kb ennyi...ma már beadandót is írtunk, tehát elindul a mókuskerék...hajrá mókusok, húzzatok bele :)

Kicsit szünetelt most a blogírás, de holnap bepótolunk mindent...címszavak előre: bor, térkép, biciklivadászat, maffia boltja, ágy, szék, kislámpa, facebook, megijedés, eltévedés, sétafika, szemetet kivivő jópasi, takarítás, cica felvigyázás, új lakótárs, piac, készülődés buliba a finn kacsafejűhöz, Turo (:)), Maija...

Andi ül az ágyon, vagy valami haosnlón:)

Max, our cat:)

Hát....hát...hát...hát megszívtuk:D

Najó először is leírom az én szemszögemből a tegnapi napot, vagyis az utazást.

Budapesten sehol senki a repülőtéren...könnyes búcsú szülőktől stb. majd ketten beszabadulunk "Végre lelépünk" címszóval vidáman, vigyorogva. Erre nem becsipogtam? a Nőci úgy letapizott kb mint pasi még soha... nade mind1, túlvagyunk rajta, "menjünk  cigizni", hát ezt is megszívtuk: le van zárva a terasz átépítés miatt:D

Repülőút: uncsi uncsi uncsi...elkezdtük nézni a Ne szórakozz Zohannal-t (Dénes ajánlásával), lemerült a laptomom...továbbra is uncsi uncsi uncsi...Megérkeztünk Amsterdamba...ennyire unalmas embereket még életemben nem láttam....hogy tud mindenki fapofával mászkálni egy ilyen városban? Mire végigmentünk a reptéren leszakadt kezünk, lábunk, megtaláltuk a vonatot, ami az orrunk előtt ment el.:) Erre a két hülye magyar még mindig csak röhögött a sok bamba között. Vártunk egy órácskát, cigizhettünk végre:)

Felszáltunk a vonatra, szintén viccesen, végigrángatva a csomagokat az egész vonaton, leültünk és folytattuk Nórika gépéről a Dénes által ajánlott borzalmasan rossz filmet, miközben a következő conversation folyt köztünk 10percenként: -fű -fa -víz - birka -ló...kb ennyiből áll a táj. Tudjátok mit? Hiányzik a magyar káosz!!! Itt minden sík, sehol egy kósza domb, ugyanaz a látvány mindenhol, ugyanolyanok a házak...mindenhol! nem csak egy városban, az egész országban!!!

Végre megérkeztünk Groningenbe. Itt már tök jó fejek voltak az emberek, mindenki mosolygott és segíteni akart, végre valami pozitív:) Anneke elhozott minket a szállásra, a tulajra várni kellett egy órát, úgyhogy berángattuk csomagjainkat valahova ahol lehet bort inni:) Visszajöttünk, feljöttünk a szállásra, elintéztünk mindent, csak 1 bökkenő volt: a szoba tök üres. De ezt Nórika már írta.

Este lespanoltunk a lakótársakkal, jól bepálinkáztattuk őket:) Aminek az lett a vége h. a párocska összeveszett és a kiscsaj lelépett sétálgatni a városba, amiben a vicc az, h. ő is nemrég költözött ide, és baromi könnyen eltéved. De végül meglett...hajnali 2kor hazatalált:)

A mai nap: "reggel" felkeltünk (másnaposan), összeszedtük magunkat, és elmentünk Jamyvel sétálgatni, boltokat vadászni. El akartunk menni az Aldiba, mert állítólag az a legolcsóbb, hazajöttünk a srácért, beültünk a kocsiba, és nekiindultunk a nagyvilágnak...vagyis Groningennek. Hát a bevásárlásból az lett h. megtankolták a kocsit, megkérdeztek valakit, hogy merre kell menni az egyetemre, mert meg akarták mutatni nekünk, kóvályogtunk egy darabig, majd Nórikával azt vettük észre, hogy itthon vagyunk...valahogy elfelejtették, hogy vásárolni indultunk:) Ja és a legjobb a mai napban: Meghalt a gépem!!!!! Be se tudom kapcsolni, éppen most ügyködik rajta a srác, de azt mondta, hogy az összes adat elveszett (szakdoga, félkész beadandók..stb.)

Na és a hab a tortán:

Kaptunk egy e-mailt, hogy mit kell csinálnunk holnap, hova kell mennünk meg ilyenek. Egy református magániskolában fogunk tanítani!!!!!!!!!! Full vallásos suli, Ámen meg mindenek:D Nórika kijelentette, hogy holnap csakazértis bakancsban, piros körömmel fog megjelenni, én még gondolkozom, hogy melyik a legpolgárpukkasztóbb cuccom, amit felvehetek:D

Ja és holnapra át kell néznünk az egész holland oktatási rendszert (mert azt nem tudnák nagyvonalakban elmagyarázni a tájékoztatón). Szóval, amióta megkaptuk az e-mailt, Nórikától csak annyit hallok, h. "Bmeg, Aztaqwa, a Faxom, Baxxameg, nem erről volt szó, az Istenit, Ez nagyon gááááááz" stb... Én meg amióta elindultunk csak röhögök mindenen, de most főleg Nórikán:D

Ja, de a pozitívum: KAPTUNK ÁGYAT!!!!:) vagy valami hasonlót....:)

PS: Nórika üzeni, hogy köszöni szépen a köszöntéseket.

Hát hol is kezdjem...Csak pár szóban leírom mi történt tegnap. Hát, mezítláb mászkáltunk a reptéren, Andi becsipogott a fémdetektornál, ezért letapizta rendesen egy ottani dolgozó. Erről majd ő mesél bővebben. Repülés, Ham-let ebédre, meg egy minimonyók szendvics Andinak. Amsterdam, vonat, Anneke a pályaudvaron, albi és mindeközben sok sok sok sok meredek lépcső. Egy folyóparton lakunk, Jamy-vel (holland lány) és Stas-sal (orosz srác), de nem tudom hogy kell pontosan leírni a neveiket. Hát, bútorunk nincs, semmink nincs, a földön aludtunk millió izén, mint pl. ágynemű, törülköző, kabát...fílinges volt...na megyek reggelizni aztán írány Gröningen...

"Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?"

(Szabó Lőrinc)

"Három motor az ég felé dördült
 s amit vert három légcsavar,
 előbb végigsepert a földön,
 aztán felkapott a vihar:
 szárnyra kapott: már repültünk

...
 riadt csirkék voltunk, akikkel
 anyjuk egyszerre szállni kezd."

(Szabó Lőrinc)