Egyik reggel felkeltünk és a nyakunkba vettük a várost Stasékkal, hogy szerezzünk magunknak bicikliket. A szokásos készülődés után bevágódtunk a kocsiba. Az első gondolatunkkal beugrott a múltkori bevásárlós élményünk, amikor minden mást csináltunk, csak a boltig nem jutottunk el. Igen, attól tartottunk, hogy ismételten az értelmetlen autókázásban lesz részünk. Mekkorát tévedtünk!!! Megálltunk egy bolt előtt, hangsúlyozom a külvárosban voltunk, ami inkább egy raktárra hasonlított. Odabent a lopott áruk Mekkáját találtuk meg. Mindent lehetett kapni, mint a búcsúban, csak biciklit nem. Ha akrtunk volna akár korcsolyát vagy kanalat, sőt Hettis festményt :) is vehettünk volna potom összegekért. Vadásztunk magunknak 2 ágymatracot, 1 kislámpát, ami jól néz ki az álkandallónkon, meg egy király IKEA-s puffot, amibe hatalmas levegővelteli ballonok vannak. Erről ma mondjuk majdnem akkorát estem...Na, mindegy.
Aztán bementünk suliba, ahol megtudtunk minden fontosabb infót. Bementünk megszeppenve, hogy milyen hivatalos beszélgetés lesz most, de a szobában hatalmas lelkesedéssel próbáltak ránktukmálni egy kávénak nem nevezhető, barna, vizes löttyöt. Mi szemrebbenés nélkül visszautasítottuk, amit szerintünk Jan igen rossznéven vett. Megbeszélés megbeszélés. Majd megint kávé, na azt már nem mertük elutasítani. PFFFF...YUK és a többi....ja, lelkesen cukornak néztük a tejport...Gratula Nórika...
Délután elmentünk a középiskolába is. Hát...Andinak tetszik, mert tökjó fejek voltak az ottaniak és segítőkészek, de persze a kötelező kávéizé ott is felért egy merénylettel. Én meg csak megszeppenve mászkáltam...az angoltanárok ugyanis elég furák. Az egyikük egy idős férfi (Orsinak: Zimonyi-fíling), a másikuk pedig egy angolai hapsi akinek a tenyere kb akkora mint az egész fejem...érdekes lesz, holnap megyek velük beszélgetni.
Azóta meg sétálgatunk a városban, néha eléggé eltévedünk, de legalább már rendelkezünk a következőkkel; ágy, térkép, bicikli, puff, kislámpa, hátizsák és sok-sok kaja a hűtőben. Az utóbbit főleg a LM+GM cuccok teszik ki és persze egy-egy kupac zöldség, gyümölcs. Andi olyan egészséges életformát folytat mellettem..csak nehogy a végén aerobik Nórival is legyen...:)
A legnagyobb pozitívum egy srác volt, aki szembe jött velünk az utcában két nagy szemeteszsák kíséretében. Ő volt az első aki tényleg jól nézett ki. Eddig csak csúf menőmanókkal találkoztunk sajna.
Végül a 'kacsafejű finnek'; Átmentünk a koliba Markohoz, hogy megismerkedjünk és dumáljunk egy kicsit mielőtt beránt a gépszíj. Maija is ott volt, no meg egy rakás külföldi. A helyről magáról csak annyit, hogy sokkal jobban jártunk, anyagilag is, kényelmi szempontból is, a mi kis helyünkkel, mint a kolival. Beszélgettünk, ittunk, és nekiindultunk a városnak, hogy bulizzunk egyet. Az egyik helyre nagynehezen bejutva kábé egri Egal fíling fogadott minket, persze legalább 3X akkora volt a hely. A zene...pfff...Andi le akarta rángatni a DJ-t, mert kb fél percig játszott egy számot, utána átváltott egy másikra. Lekeverés? Minek az...az itt nem divat. Azt hiszem akkor volt a legdurvább amikor elkezdett a zenei stílusok között ugrálni. Disco disco jazz R&B disco hip hop techno rock salsa disco hip hop disco rock techno macarena rock hip hop... Miután bezárt a hely, ahol persze nem lehet dohányozni, átmentünk egy másikba, ahol a plafonra kellett feldobálni a kabátokat a tánctér felé. Vicces volt hogy aránylag tökmagokként próbálkoztak a magyar lányok...
A hétvégére lett egy saját macskánk, mert a többiek elmentek rokonlátogatóba. A macska ma megitta hibiszkuszteám nagyrészét. Azóta alszik és néha felnyávog álmában. Tiszta gyagya. Remélem nem lesz teafüggő nagykorában, még csak 9 hónapos. Meglepő ugye? Ekkora macska...
Hát kb ennyi...ma már beadandót is írtunk, tehát elindul a mókuskerék...hajrá mókusok, húzzatok bele :)
