Boszi és Gödényke esete:

Tegnap reggel Nórikát felhívták egy privát számról. Na ki volt az? Hát a rendőrség!! Meginvitáltak minket egy kis elbeszélgetésre mára. Ezért hétfő este úgy döntöttünk, ismét magunkhoz veszünk némi ócsó alkoholszármazékot, és kicsit kiengedjük a fáradt gőzt a Pacificban, ami a nemzetközi diákok hivatalos party helye. Magunkhoz vettük Tomit is, mint lengyel diákot, s bejutva a borzalmasan zsúfolt, sz@r zenétől hangos helyre, egy kör megtétele után egyből ki is jöttünk. Irány a következő bár! Egyből betámadtuk a bárpultot némi utánpótlás reményében. Tomival vettünk akciós sört: 8 pohár 8 euróért:), ezt gyorsan lehúztuk a körbe-körbe forgó bárpultnál, ami meg is tette a hatását: Tomi berúgott, és eltűnt. Mivel nem találtuk, hazafelé vettük az irányt. Az úton realizálódott bennünk, hogy amióta itt vagyunk, folyamatosan esik a hó, és mi még nem csináltunk hóangyalt. Hanyadt vágódtunk a kórház mellett, és elkezdődött az angyalkagyártás kedd hajnalban.

Ma délben felébredtünk, megpróbáltuk kicsit kikupálni a fejünket, hogy ne csukjanak le minket első látásra, és irány a rendőrség. 2 órán keresztül faggattak minket a kedves csaló főbérlőnkről, külön-külön szobákban. Nórikának megvolt az első alagsori ablaktalan, bekamerázott kihallgatóterem-élménye. Ahol a rendőr szentül meg volt győződve, hogy leszbosziak vagyunk, már a fáradtságot se vesszük, hogy magyarázkodjunk, úgysem hiszik el az ellenkezőjét. Nórit az érzéseiről faggatták, míg én egy-egy kérdésre adott válasz után legalább 10 perceket ültem a csendben és próbáltam kibámulni az ablakon (le volt húzva a redőny) amíg -az amúgy helyes- rendőr két ujjal gépelte a vallomásomat, hollandul.

Hát kb ennyi történt az utóbbi 2 hétben. A Sherlock Holmes-féle sztori folytatódik, a pasit valószínűleg nemsokára begyűjtik, mi meg elvagyunk, és várjuk, hogy lejárjon a szárító:)

Ja, a cím....beszélgettünk ma Nórika apukájával, ő nevezett el minket Boszinak és Gödénykének. Nórika leszboszi, én meg leittam Tomot.:)

Na puszi mindenkinek, legyetek jók