:)
Welcome again everyone!
Hát régóta lógunk már egy frissítéssel, igazatok van, csak hát izé meg bigyó.
Na szóval, hol is hagytuk abba...új albérlet. Nagy szoba kis konyhával, meg persze az ágymatracainkkal:) A szomszédban van egy füves fickó aki még szót sem szólt hozzánk, egy német csaj akit még nem láttunk, meg Tomi -róla majd bővebben- a földszinten egy nagyra nőtt német lány, egy curacaoi csaj egy Szuka nevű kan macskával, aki mindig meglóg:)
Egy borús szombati hajnalon, kibicikliztünk a pályaudvarra, és magukra hagyva legkedvencebb közlekedési eszközeinket többezer társuk közt - abban a reményben, hogy megtaláljuk őket, amikor visszatérünk - felültünk egy vonatra, amely a főváros felé száguldott két alvó magyar lánnyal, meg egy magyar fickóval aki éppen Budapest felé tartott (csak a bőröndjén láttuk a nevét és az úticélt), és sok-sok-sok-sok uncsi hollanddal. Mikor megérkeztünk Amsterdamba, Nóri nővérének megtalálása után az első utunk a Starbucksba vezetett -hát igen, kávé nélkül értelmetlen az élet, nameg Nórika végre ihatott fincsi szójatejes giga-lattét. A kávé után egy múzeumba vettük az irányt, hogy végre művelődjünk is egy kicsit. Igaz, a 18 éven felülieknek szóló múzeum nem éppen a művelődésről szól, de ez volt a legolcsóbb...mostmár azt is tudjuk, miért. Poénnak először jó volt, de egy idő után unalmas a borzalmasan rossz ezer éves pornográf képeket bámulni. (Mondjuk volt egy pár jó tipp is:)) A látószögünk kitágítása után vadásztunk egy másik múzeumot, amit nemigazán akartak kinyitni aznap :S Sebaj, városnézés, sétálgatás, a tejfölszerű ködös utcákon. Ja azt nem említettük eddig, hogy annyira sz@r idő volt, hogy a vonaton azon tűnődtünk, vajon a mennyországba tartunk éppen, vagy pedig a főváros központi állomására. Ahhoz képest, hogy a vonat a város közepén tesz le, a nagy fehérségen kívül semmit nem érzékeltünk a külvilágból. Úgyhogy a betervezett hajós kirándulást Amsterdam kanáljain ki is töröltük az aznapi programból. A nagy sétálgatásban megéheztünk, és betértünk egy steak-re, hogy enyhítsük örökké csillapítatlan éhségünket. (Igen sokat eszünk itt unalmunkban) A kaja után elindultunk Nóri nővérének csomagjaiért, ahova a virágpiacon keresztül vezetett az út. Na ott is volt minden, még harapós konzervdobozos növény is (Nórinál kép csatolva facebookon). Lassan elszivárogtunk a vonathoz, de persze még egy kávét magunkhoz vettünk a hosszú útra. Könnyes, gyors búcsú és irány Groningen. Persze akkor is hoztuk a formánkat; át kellett szálni egy Hilversum nevű helységben, ahol még vagy fél órát kellett volna várni a következő vonatra, ezért gondoltuk körülnézünk kicsit a környéken. Ismeritek Nórika nyakas hozzáállását a dolgokhoz, hogy szerinte mindent ő tud jobban, így persze azt is, hogy merre kell menni. Hiába mondtam neki, hogy jobbra van az állomás, a saját agya által gyártott térkép szerint balra kellett menni. Így egy kis vita, és hosszúúúúúúú séta után eljátszottuk a "Nő kétszer" című filmbéli jelenetet; a főhős orra előtt becsikódik a vonatajtó. Mi lett volna ha elérjük? Talán nem fagyoskodunk még egy órát Hilversumban, ahol még fűtés sincs a váróban. Ezekután kerékpárjainkat sikeresen előkerítve, hazafelé menet egy boltba vettük az irányt, ahol némi alkoholtartalmú italt magunkhoz vehettünk. (Ócsó bor ócsó kóllával:))
